Kedves Tóth Lászlóné!

Férfi nap alkalmából egy rendhagyó hírlevéllel szeretném
a férfiakat köszönteni.

Keresgéltem a neten a férfi nappal kapcsolatban és megmondom őszintén, hogy nagyon elszomorodtam. Szinte csak pocskondiázó, vicces és viccesnek tűnő, de inkább sértő cikkeket és videókat találtam.

Hogy lehet ennyire nem tisztelni a férfiakat? Hát ők teszik szebbé a napjainkat! Értük akarunk szebbek lenni, az ő mosolyukért díszítjük a tányéron az ételt, ők várnak ránk, ha fáradtan a munkából kitántorgunk, hogy haza kísérjenek, nekik szülünk gyermeket, hogy még egy ilyen csodás ember legyen a földön, mint szerelmünk!

Ha esetleg az Ön párja nem ilyen, akkor arról Ön is tehet!

Lányok, asszonyok! Hova lettek azok a gondolatok, amiért őket választottuk? Egy ember mindig produkálja a tőle elvárt viselkedést, még akkor is, ha nem mondjuk ki, hogy mi is az elvárás. Ha úgy tekint nap mint nap egy férfire, hogy na, ma is sajnos vele kell lennem, nem pedig egy úriemberrel, ma se fog úgy bánni a gyerekkel, ahogy kellene, ma se fog nekem segíteni, akkor higgye el, olyan is lesz.

Nekünk nőknek, anyáknak két ünnep is jut egy évben. Március 8-án és május első vasárnapján is a hölgyeket köszönti az egész világ. A férfiaknak ezzel szemben egy ünnepnap sem jár, férfiak és apák napja is csak néhány országban van, hazánkban például nincs.

Olcsó poén lenne azt mondani, hogy az év 364 napja férfinap. Sokan hivatkoznak arra, hogy egy nő mindig kevesebbet keres ugyanabban a pozícióban, mint egy férfi, vagy hogy még mindig a nők végzik a házimunka nagyrészét. Megoldható problémának látom. Az otthoni teendők feloszthatók, csupán nem követelni kell, hanem kérni a segítséget. Választás és hozzáállás kérdése az egész.

Én választottam: nekem jobban megfelelő munkakörülményeket, és olyan partnert is, akivel valóban megoszthatom a napi örömöket és a gondokat, feladatokat is. Fiam pedig pici kora óta úgy neveltem, hogy önálló legyen. Szeretem kényeztetni a "férfinépet", de pl. egy finom ebédre nem úgy tekintenek, mint ami természetes, hanem úgy, hogy az részemről figyelmesség az igényeikre. Jelenlegi munkámban pedig totálisan egyenlő elbírálásban van részem a férfiakkal.

"Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más."

Én igenis támogatom, hogy férfinap is legyen. Ahhoz, hogy mi nők igazi Nők lehessünk, nagy szükségünk van a Férfiakra is. No, nem a flegma, basáskodó, férfiasságról handabandázó pasikra, nem bizony! Az igazi és nagybetűs Férfiak kellenek. Hiszen az ő szeretetük, figyelmességük, erejük, elszántságuk, makacsságuk, kitartásuk, türelmük és hitük mellett lehetünk mi odaadó, szerető, vigasztaló, elfogadó és befogadó NŐK.

Kislánykoromban is fiúk között éreztem igazán jól magam, később legkedvesebb tanáraim szintén férfiak voltak. Korán kiderült, hogy felnőttként is könnyebben tudok kiteljesedni, ha férfiakkal dolgozhatom együtt. Persze, sokan mondhatják erre - akik ismernek, hogy mindig is fiús voltam, amiben sok is az igazság, mert ma is inkább az autócsodák ejtenek ámulatba, mint a legújabb ruhadivat.

Amikor elváltam, mégis sokat szorongtam, hiszen a gyerekeknek ugyanolyan szükségük van a férfigondoskodásra, mint a nőire. Így kénytelen voltam megpróbálni előcsalogatni magamból a férfit. Be kellett vernem a szöget a falba, el kellett vinnem az autót a szervizbe, sőt, meg is tanultam szerelni, és én voltam az is, aki a nyakában cipelte a kisfiát, és focizott vele. Az ember képes erre is, ha muszáj, de igazából akkor kerek a világ, ha a nő nő lehet, a férfi pedig férfi. Jó dolog, hogy újra van párom, és megint felszabadulhattak bennem a női energiák.

Fontos a harmónia.

Nagyon jól tudjuk, hogy a világ csaknem összes szimbolikájában a Nap a férfi-erőket, végső soron magát a férfit, a Hold pedig a feminin, azaz a női erőket szimbolizálja. Az égi harmónia – aminek mi, földi lények életünket és létezésünket köszönhetjük – a Nap és a Hold meghatározott és kiosztott funkcióin múlik, és senkinek sem jutna eszébe ezek ellen érveket sorakoztatni. Higgyék el, ugyanez a helyzet a földi harmóniával is, amely éppen a férfi és a nő egyensúlyán nyugszik! Például a nemiségben férfi és nő egyforma rangot tölt be, és amiben a nő ezen túlmutat, az éppen az anyaság, vagyis a szülés, tehát a földi lét örök körforgásának biztosítása. Melyik igazi férfi nem hálás ezért?

Harmóniáról beszélünk, amelyben mindkét fél betölti szerepét anélkül, hogy a másikét megkérdőjelezné, ill. a sajátjával elégedetlen lenne. Amint ez az egyensúly megbomlik, valamelyik fél képviselői harcolni kezdenek vélt igazukért, az eredeti szerepkörök összekeverednek, vagy kizárólagossá válnak a mindennapi életben. Képzeljük csak el életünket éjszakák, vagy éppen nappalok nélkül! Vagy úgy, hogy férfi és nő együttlétéből sohasem fakadna gyermekáldás! Azt gondolom, ilyen világot az abszolút szkeptikusokon vagy a végzetes pesszimistákon kívül senki sem üdvözölne, és nem is üdvözölhetne sokáig…

Ha a nők gyengédek (és nem gyengék!), alkalmazkodók (és nem megalázkodók), Hold típusok és nem akarnak a Nap helyett is az Égbolton ragyogni, akkor mellettük a férfiak erősek, határozottak lesznek, meg tudnak felelni a sugárzó Nap szerepnek. (Ne feledjük, a Holdnak nincs önálló fénye, csak visszatükrözi a Nap fényét!) Az idő előrehaladtával - a nők iránti tiszteletből - képesek alkalmazkodni is a nőkhöz, hogy a tenyerükön hordozhassák. De ha a nők megfordítják a szerepüket, magamutogatóan ügyesek, erősek, akaratosak, irányítók, akkor a férfiak mellettük ügyetlenek, gyengék, pipogyák és papucsok lesznek. Ha a nők egyfolytában kezdeményeznek, a férfiak visszavonulnak. Ha a nők a szexben kikövetelik az orgazmusukat (ahelyett, hogy előbb megismernék a saját testüket és a valódi okot, ha nem sikerül) a férfiak megijednek, és potenciazavarokkal fognak küzdeni.

Ez az egók harca, az egyensúly és a harmónia felbomlása.

"Ha csak olyannak fogjuk fel az embereket, amilyenek - mondottad -, rosszabbá tesszük őket. Ha úgy bánunk velük, mintha azok volnának, aminek lenniük kellene, akkor odavisszük őket, ahová vinni kell."

Én rendületlenül hiszek abban, hogy eljön az idő, amikor férfiak és nők tisztelik majd egymás lelkét, szellemét, testét és akkor újra természetes lesz férfi és női szerepekről beszélni.

Ezért első alkalommal, de hagyományteremtő jelleggel szeretném a férfiakat köszönteni.
Kedves Nőtársaim! Tegyék meg Önök is - minden év május 19-én!

Kedves igazi Férfiak!

Köszönöm, hogy vannak !

Köszönöm a fiamnak, a páromnak, a szponzoromnak, és minden férfinak, akik által - fiús beállítottságom ellenére is - nap mint nap igazán megélhetem női mivoltomat, ha épp azt szeretném.

Szeretettel:
Szenyán Ildikó